Duna-parti fotózás Danával

Kinéztem az ablakon, és már tudtam. Ez egy fotózásra tökéletes nap lesz. Ahhoz képest, hogy február van, nagyon szép idő várt minket. Hiába, egy jó fotósnak van érzéke az időpont kiválasztásához. Ja nem.

Fogtam a fotós cuccaimat, gyorsan összepakoltam, a fényképezőgépben lévő kártyáról lementettem az előző esti casting anyagát és már készen is álltam a munkára.

Most jönne az a rész, amikor leírom, milyen sokat utaztam a fotózás helyszínére és milyen izgalmas kalandokkal találtam magam szemben. Csak hát tudni kell rólam, hogy én a Duna-parttól kb 150 méterre lakom. A reggelim és az első elkattintott kép között volt 5 kemény perc. Ugye, hogy a fotós jó helyszínt is tud választani?!

Elkezdtük a munkát Danával (előtte Csécsei Zoltán futóval készítettem pár klassz képet, amit szintén hamarosan láthattok az oldalamon), akivel a Duna-parton futottunk össze. Tényleg ezerrel sütött a nap, de azért le a kalappal, hogy egy haspólóban eljött február végén. Kimondottan futóknak szánt weboldalhoz kellett nekem a képeket készítenem. Gondoltam is, hogy akkor gyorsan megoldjuk a fotózást, készítek pár svenkeléses képet Danáról, ahogy fut a festői Duna-parton, de akadt egy kis probléma. Dana amennyire szép, és jó modell, annyira nem tud futni (bocsi Dana). Úgy futott mint a Disney rajzfilmekben a tündérkék (Azok futnak egyáltalán?!). Az jutott eszembe, mikor a gimiben a lányoknak kötelezően le kell futniuk két kört a suli körül, és amikor a második körnél a tanár elé érnek, úgy tesznek mint akik futnak. Na ő pontosan ilyen volt.

Maradtunk a nyújtásoknál. Elvégre a futók azt is szokták csinálni, nem? Ebben már teljesen magabiztos volt Dana és gyönyörű képeket hoztunk össze.

(Wéber Dana)

Ha csak ennyi lett volna a fotózás... Egy órával azután, hogy én kijelentettem, milyen szép idő vár minket, elkezdett állat módjára fújni a szél. Az egyik szemem Danán, a másik pedig a barátomon akinek a lelkére kötöttem, hogy fogja olyan erősen a világítást amennyire csak tudja. Óriási széllökések voltak, így hát sietnünk kellett. Szegény Dana pedig egy haspólóban pózolt nekem.

Szerencsére tüdőgyuszi és vízen elúszó világítás nélkül túléltük a fotózást. Végül egy olyan képet választottam, amikor Dana éppen a szemben lévő padot nézi. Nekem ez lett a kedvenc képem.

Kövessétek Wéber Danát Instagramon! Természetesen engem se felejtsetek el likeolni, és osszátok meg a bejegyzésemet Facebookon.

Ulz M.

 

Hozzászólások

hozzászólás

Comments are closed.